Emlékszem, mindig is szerettem a nyugis, slice of life animéket, amik az élet apró örömeiről, a hétköznapokról szólnak, s inkább a karakterekre és a hangulatra helyezik a hangsúlyt, semmint a történetre. Épp ezért imádtam az Idolm@stert, mert az idő többségében az ég egy világon semmi nem történt benne, csak ültek a szereplők és beszélgettek egymással. Ezért hát

Suspicious Partner / Love in trouble Nagy bajban vagyok ezzel a drámával. Legszívesebben csupa rosszat írnék róla, de aztán magyarázkodhatnék róla, hogy mégis miért döntöttem úgy, hogy bizony én ezt nézni fogom. Igen, tényleg sok rosszat el tudnék