Arthdal Chronicles

lapishun 3028 megtekintés, 1 hozzászólás
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, az Arthdal Chronicles sokak által az év legjobban várt sorozata. Én is nagyon vártam, hisz kíváncsi voltam, hogy vajon a koreaiak is képesek-e az alapvetően nyugati kultúrában gyökerező fantasy műfajban kiemelkedőt alkotni.

Nagyjából 10 percnél járok most, ekkorra már látszik, hogy a sorozat költségvetése hiába volt nagy, így is meglátszik rajta a spórolás. Kevés ember, fix díszletek (nincs helyszínek közti mozgás), közepes cgi. Ezek még megbocsáthatók lennének, de az nem, hogy egy fantasy világ meghatározó tárgyalását úgy kell végig nézzük, hogy igazából fogalmunk sincs róla ki kicsoda és mit akar. Melyik fél milyen hatalommal/hátérrel rendelkezik.

Bár ellentmondásnak tűnik, de valójában egy fantasy sikerét általában az határozza meg, hogy mennyire hihetően működik a világa. A hihetőség alatt nem azt értem, hogy a valós világunkra kell hasonlítania, és ezért ne lehetne benne mágia, vagy sárkányok, vagy bármi más… nem. Az a fontos, hogy a világ a saját maga szabályai fel legyenek állítva és ezek szerint koherensen működjön, és erről a néző/olvasó minél többet tudjon.

Bevallom, itt, a nagy tárgyalás második perce már kifejezetten untatott, hisz nem csak a résztvevőket nem ismertem, de a motivációjukat sem. Az pedig, hogy egy népek, nemzettségek, országok nélküli világban azért álljanak elő egy ország ötletével, mert ilyenje senkinek sincs, hát enyhén szólva megmosolyogtató volt.

A forgatókönyv egyszerűen pocsék. A szokásos koreai kosztümös sorozat sémáit követték, semmiféle eltérés nem volt benne. Csak míg egy történelmi környezetben könnyedén megállapíthatók a szerepek, addig egy, a néző számára teljesen idegen világban erre esélyt sem hagytak. Az első fél óra végére totál elvesztettem a fonalat. Halvány fogalmam sem volt, ki kicsodát árult el, ki ki ellen van és miért. A dramaturg gyermeteg, mindenféle kognitív készség nélkül, csak az épp zajló jelenetekbe ragad bele.

A sorozat komolyan veszi önmagát, hisz nagyívű high-fantasynak adja ki magát, de igen távol tőle, hogy ez össze is jöjjön neki. Szinte minden jelenetben elhasal, következetlen. A színészi játékok többsége is unalmas, vagy kifejezetten hiteltelen.

Oldalakon keresztül tudnám sorolni a hibáit a látottaknak, de ami a legjobban hiányzik az Arthdal Chroniclesből, az a hangulat. Üres, semmitmondó képek egymás után. Kénytelen vagyok összehasonlítani a kínai társaikkal, hisz Kínában sorozatban gyártják a fantasykat, minden héten jön egy új. Az az igazság, hogy koncepcióban, koherens látványvilágban mind agyon veri az Arthdal Chroniclest. Ettől a sorozattól nekem klausztrofóbiám lesz. Csupa-csupa szűken fényképezett jelenet. Sehol egy panoráma. Az egész a 90-es évek tévé filmjeit idézi, ahol a pénzszűke miatt mindent nagyon szűken vettek fel, hogy a legkevesebb látszódjon a díszletből, lehetőleg a színész takarjon el mindent, ne tűnjön fel, mennyi bénaság van a háttérben.

Nem vártam el, hogy az Arthdal megugorja mondjuk a Tribes and Empires szintjét, de az az igazság, hogy ott egyetlen jelmez kidolgozottságába több időt és pénzt öltek, mint itt a fél epizódba.

Mindent összevetve számomra hatalmas csalódás a sorozat. A fantasy a kedvenc műfajom, így fájdalmas volt látnom.

Értékelés: 3/10

Film adatlap