Missing nine - a kezdetek
lapishun 1905 megtekintés, 0 hozzászólásAz ezer arcú koreai sorozatgyártás újabb érdekes darabjával szembesül az, aki belekezd a Missing Nine-ba. A harcedzett veteránok számára is megdöbbentő lehet, hogy a sorozat nem csak stílus jegyeket, hanem kimondottan műfajt is vált nagyjából 5 percenként. Sosem tudni, hogy mélydráma, akció, vagy sekélyes komédia vár ránk.
Ebben a káoszban az sem segít, hogy a színészek harcedzett veteránokként mindegyik stílusban képesek a figurájukat teljesen elfogadhatóan alakítani, így nem lóg ki a lóláb, ha épp könnyeket sajtol ki magából, vagy ha épp teljesen abszurd helyzetkomikumot abszolvál.
Első blikkre nehéz szabadulni a Lost (amerikai sorozat) utánérzéstől, de elég pár perc, hogy lássuk a készítők nem onnan merítettek, így nem kell rendőrért kiáltani, szó sincs plágiumról. Persze az elkerülhetetlen flashbackeket itt sem ússzuk meg, de ez a katasztrófa filmek sajátossága.
Látszik, hogy értő kezek formálták a forgatókönyvet és a rendezés is remek. De elengedhették volna kicsit jobban a nézők kezét és merészebben is bánhattak volna az izgalommal. Érződik, hogy a vígjátékba illő jelenetek szántszándékkal vannak a feszültség oldására beleerőszakolva az epizódokba... nélkülük szerintem sokkal tartalmasabb lenne a sorozat.
Mindenképp dicséret illeti a speciális effekteket, a zuhanás, a becsapódás és a vizes jelenetek zseniálisak voltak. Ritkán látni koreai sorozatban ilyet.
Összességében, magam sem tudom, miért nézeti magát a sorozat (mert nem tudtam abbahagyni egyelőre), hisz több hibáját is látom... de... néznem kell.