Designated Survivor - 1. rész után

4 hónapja │ írta: lapishun

Az amerikai eredeti hazánkban nem örvendett nagy népszerűségnek, pedig külföldön sokan a 24 folytatásának tekintették. És míg az az egész világot meghódította, a Designated Survivornak ugyanez nem sikerült.

Nem véletlenül, hisz gagyi volt. Nagyjából egy óvodás értelmi képességeihez és világképéhez lőtték be, így nem igazán sikerült túl szórakoztatóra… így elég kétkedve ülök most itt a monitor előtt és félve indítom el a koreai feldolgozást.
Öt perc telt el és azt kell mondjam, hogy ez alapján a koreai verzió vezet. Sokkal többet kapunk a karakterekből, mint az amerikai verzióban. Igaz semmi más nem történik, mint a főhős és a feleség beszélget az autóban, de akkor is sokkal érdekfeszítőbb volt ez a párbeszéd, mint az eredeti verzió erőltetett „hétköznapja”.

Viszont… totál értelmetlen a címválasztás. A „designated survivor” jelentése kijelölt túlélő, azaz amerikai kongresszus, az elnök és alelnök soha nem lehet egyszerre egy helyen. Minden nagyobb eseménynél, ahol a teljes kongresszusnak jelen kell lennie, kijelölnek valakit és egy teljesen más helyszínre viszik, hogy ha egy terror támadás következtében mindenki más meghalna, akkor is legyen egy politikus, aki túléli és átveszi az elnökséget. Ő a kijelölt túlélő. Itt viszont szó sincs ilyesmiről, ő egy teljesen véletlen túlélő… mindegy, túléljük a megtévesztő címet, ha minden más rendben lesz.

A koreai parlament összeomlása viszont egész tűrhetőre meg lett csinálva. Egy rossz szavam sem lehet a cgi-re. Szép iparos munka.

A sok különbség után az első hasonlóságot a 10. percben kapjuk. Ugyanaz a csöpögős nacionalizmus, amitől a jóérzésű ember orra elfacsarodik. Nem kell piedesztálra emelni az elnöki hivatalt ahhoz, hogy tudjuk, fontos ember.

A hátra lévő 60 percben viszont sajnos bebizonyosodik, hogy a koreaiak továbbra sem tudnak politikai sorozatot csinálni. Pedig látszik a szándék, hogy ebbe az irányba akarnának elmenni, nem az eredeti akciósorozat vonalat követni.

De sajnos nem nagyon megy nekik. A főszereplőkön kívül a politikus/újságíró/nyomozó faék egyszerűséggel felépített karakter, akinek az arcára van írva minden. Sehol az igazi intrika, az igazi politikai érdekérvényesítés.

Karakterdrámában jóval erősebb a sorozat, csak sajnos arra nem jut elég idő. Ji Jin Hee jó választás volt a főszerepre, de sajnos csak az ő (és még talán a feleség) alakítása komolyan vehető, minden más karakter súlytalan, vagy pont ellenkezőleg: eltúlzott.

A forgatókönyv dicséretet érdemel, remekül vezeti végig a néző figyelmét a történéseken. Az operatőri munka is jó, bár még jobb lett volna, ha valóban filmes kamerákkal veszik fel a sorozatot, nem pedig a digitális utómunkára bízzák a hangulatot. Sok esetben sajnos nem sikerült a nagyfilmes megjelenítést megragadni, „tévés” maradt a képi világ, pedig a szándék és az irány, amelyikbe elindultak jó volt.

Mindent összevetve pozitív csalódás volt számomra az első rész. De sajnos nem található meg benne az, amit én egy politikai sorozatban keresek, így biztosan nem fogom tovább nézni. Ettől függetlenül mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, hisz mindenképp pozitív összkép alakult ki bennem a sorozat kapcsán.

Értékelés: 7/10

Hozzászólások


edimir
3 hónapja
Én a 7. részig néztem, aztán dobtam. Láttam az amerikai verzió első évadát. Bár a koreai bizonyos dolgokban jobb, hiszen saját magukra igyekeztek szabni, de mégsem volt elég, hogy kitartsak mellette, mert bizonyos dolgokban viszont gyenge. Ji Jin-Hee, egy idő után számomra már kiszámítható volt a játéka, ugyanaz az összevont enyhén felhúzott szemöldök, a szemüveg mögött ugyanaz a kissé aggódó/elkínzott tekintet. Elnézést kérek Ji Jin-Hee rajongóitól, de én így érzékeltem.
A cikkhez kapcsolódó film:

Designated survivor: 60 Days



Megnézem az A-POP.EU adatbázisában






Mit fordítok épp?
Ever Night
16. rész